A VW haszonjármű-családja Európában a Caddyvel kezdődik, ez magyarul a dobozos Polo. Ezt követi a legelterjedtebb T4, ami a köztudatban Transporter, Mixto, Transvan, Caravelle álneveken fut, az aktuális felépítménytől függően. A sort az LT zárja, ennek van 32-es és 35-ös változata, mindkét szám a járgány megengedett össztömegét jelöli, békebeli mázsában kifejezve. Ebben a méretosztályban az Iveco Daily és a Mercedes Sprinter rúg még labdába. A mi példányunk 13,4m3 űrtartalmú, ez 4,2m hosszú, 1,73m széles és 1,85m magas rakteret jelent, esetünkben zárt dobozos felépítménnyel. Az autó nagy. Személyautós ember számára nagyon nagy. A körbesétálás során benézünk a jobb oldali tolóajtón (befér rajta a raklap), illetve a hátsó kétszárnyú ajtón is. Kilincs van belül is, bezáródni nem fogunk. A vezetőfülke háromszemélyes, a sofőr állítható ülésbe mászik fel, a két utas közös padon ülhet, bár a középen ülő utas lába között meredezik a meglehetősen obszcén formájú váltókar. Az ülést sikerül magamra igazítani, a 190cm-rel súrolom a tervezők által elképzelt vezető mérethatárait. A nagy tükrök igazítás nélkül jók, elég jól látni benne a külvilágot. Rövidke izzítás (<2sec) után őrült kerregés, ahogy életre kel a 2,5 literes soros öthengeres TDI motor. Hiába, ez haszonjármű, itt megbocsátható a kereplés. A fordulatszámmérő rendelhető extra, így csak fülre megy a pörgetés. Egy biztos: a turbó éledése előtt lomha teherautó, aztán egyszer csak elkapja egy vonósugár, utána határozottan gyorsulás-élményre utaló jeleket tapasztal a nehéz lábú pilóta. A kuplung személyautós, a váltókar a legszebb zsigulis hagyományokat idézően közvetlenül a váltóba nyúlik, nincs bowden, nincs rudazat. Egyből lehet tudni, megvan-e a keresett fokozat. Megvan, de így üresen minek? Az egyes nagyon rövid, az ember felengedi a kuplungot, aztán már kapcsolna is fel. Dugóban araszolni viszont tökéletes, az ember elereszti egyben, aztán gurul, ahogy a többiek vánszorognak. A többi fokozat szerencsére hosszabb, a város tempójához elég a negyedikig felpakolni, 70-80 alatt még üresen sem szereti az ötödiket. Közben élvezem a panorámát, messze ellátni az autóból, a sávban kicsit jobban kell figyelni, de azért mindenhol elférek. A kereszteződések érdekesebbek, a hosszú tengelytáv és az első kerék feletti üléshelyzet miatt más íveket kell venni, hogy ne gyúrjuk le a gyalogosok lábát. Könnyű megszokni, bár eleinte olyan érzés, mintha minden kereszteződésen túl akarnánk menni. Ahogy kezdünk összecsiszolódni, próbálgatom a képességeket. Másodikban simán elindul, ráadásul ez elég hosszú ahhoz, hogy egy-egy lámpánál megnyúlt arcokat lássak a tükörben, amikor besorolok valaki elé. Na jó, ez persze teherautó, de ha én odaállok egy lámpa elé, akkor én görnyedés nélkül látom, más meg sehogy, ráadásul a többség nem számít arra, hogy le akarom rajtolni, pedig de. A szörnyűbb utakon meglepően simán jutunk át, a hátul laprugós merev hídon, elöl tekercsrugós független felfüggesztésen álló doboz nem pattog, kellemesen hintázik. Kanyarban azért ésszel kell bánni vele, nem akarok telefonálni, hogy eltörött a tükör, mert rajta fekszik a kamion_ A négy tárcsafék + ABS határozottan, finoman adagolhatóan fogja meg a kocsit, a komoly kérdések inkább a rakomány átrendeződése körül adódhatnak. A kormány csak kicsit nagyobb, mint a 2107-es Ladáé, de szervós, tehát emberi erővel lehet vele boldogulni. Erre hely is van, a két széle között több, mint négyet fordul a középen kicsit határozatlan kormány. A kapcsolók kézre állnak, gyakorlatilag a két bajuszkapcsolóra felfért minden lényeges kezelőszerv. Az indexet tekerve világítást kapcsolunk (á la Fiat), a másik oldalon ablaktörlő van, végét benyomva (á la Skoda 120) ablakmosó. A spricni fel van vezetve a lapátra, azonnal vizez, nincs száraz maszatolás. Ennek költsége autónként kb. 3Ft, igazán csinálhatná mindenki így. Rakománynak felveszek pár száz kilónyi háztartási gépet, ezzel persze távolról sem töltöm ki a rakteret, de legalább állva szállítom az 1,80 magas hűtőszekrényt. Az autópályára felkanyarodva óvatosan kóstolgatom. Teherautó, tehát nem várok sokat, de a 100 simán megy neki. A 120 is. Lassan utolérek egy 80-nal ballagó kamiont, közénk ékelődve egy miautónk. Szabadul a belső sáv, mindketten elkezdjük a kamion előzését, padló, aztán kevéssel később el kell vennem a gázt, mert a kisautó előttem vészesen közel került. Jótékony nevelő célú villantásom után sem porzik el, nagy lassan felvánszorog 120-ra, aztán félreáll. Ha már így benne vagyok, hagyom a padlón a pedált, a mutató nem túl vehemensen, de kitartóan mászik felfelé, egészen a 155kmh-t jelző rovátkáig. Teharautótól nem is rossz. Visszalassítok 120-ra, aztán kistopperelek egy 6km-es szakaszt: a számított sebesség 117kmh, vagyis az autó igen közel van a 150kmh végsebességhez. Innentől kezdve hazáig ijesztegetem a személyautókat: akár visszakapcsolva, akár telibe nyomva legtöbbjüket meg tudnám tolni picit, mikor együtt kezdünk egy lassúbb járgány előzésébe. Érdekes, hogy amikor felveszem stabil 130-at, akkor is sok személyautót megelőzök. Viszont észben tartom, hogy ez csak egy lassú teherautó, így hazáig egyszer sem kell miattam fékeznie, villognia senkinek. Otthon kicsit szűk az udvar ekkora autónak, de remekül lehet vele tolatgatni, a tükörben tényleg mindent látni, már csak játszásiból is besakkozom a személyautóm helyére. Kicsit kilóg, de ennyit elviselnek a szomszédok. Komoly körséta, mire minden ajtót egyenként bezárok, a rendelhető központi zár hasznos extra, kár, hogy ebbe a példányba nem jutott. Másnap az ősziesre forduló hidegben már érzékelhető ideig izzít, mielőtt életre kel a motor. Ezután viszonylag hamar, 1-1,5km alatt bemelegszik, hamar felfűti a fülkét. Az esős időben a párátlanítás gyenge pont, érdemes lenne elgondolkozni a fűthető szélvédő feltalálásán. Vagy legalább megvehetnék a Fordtól. Addig is a beázást kellene megszüntetni, meglepve tapasztalom ugyanis, hogy a lefelé csorgó patakocskák egy része az üveg belső oldalán virít. A kicsit felázott utakra tévedve egy sárga lámpa kezd villogni, az ABD (elektronikus vezérlésű differenciálfék) próbál továbbhaladásunkról gondoskodni, eredményesen. A visszaúton az autót mint munkahelyet nézem. Mindhárom ülésen hárompontos automata övek vannak, a légzsák feláras extra, az ABS+ABD széria. Hidegben jól fűt, de a klímaberendezés nyáron hasznos lehet. Az utasülések alatt van láda az útikacatnak, a trepnilemez pedig a gyári szerszámkészletet rejti. A kesztyűtartó zárható, A4-es méretű dokumentumok is elférnek benne. Van jó nagy térképzseb, ajtónként kettő is, tehát rakodóhely akad bőséggel. Menet közben kényelmes, kellemes a zajkultúrája. Ha rakottan is ilyen rendesen viselkedik, lehet, hogy foglalkozást váltok. Mielőtt visszaadnám, még megtankolom az autót, a 300 km feletti túrára 11 liter közötti fogyasztást kapok, ami egy ekkora autó mozgatásához - figyelembe véve a demo üzemmódot is - nem vészes.